Nem csak forgatókönyvírói, de rendezői géniusszal is megáldott M. Night Shyamalan stílusa utánozhatatlan.

A Thrillerekkel kapcsolatban nem véletlenül emeltem ki Shyamalant, hiszen Hitchcock óta az egyetlen filmrendező, aki képes a kevésből is a legtöbbet kihozni és teszi mindezt úgy, hogy a lehető légérdekfeszítőbb legyen, ha már feszítő, a filmjeiben jelen van a feszültség, ami át is üt a vászonról, bár a magam részéről csak a Falut láttam a misztikus/thriller munkái közül a többit még anno VHS-es (jó régi filmek), de még így is átütőek. Minden kétséget kizáróan karrierjének csúcsán akkor volt, amikor a Jeleket és a Falut rendezte, hihetetlenül egyedi és kreatív látásmódjával volt képes az egyszerű sablonokból és a stílusok keverékéből valami újat és ezzel együtt valami szokatlant alkotni.

Shyamalan

Lehetséges, hogy elfogult vagyok, de ellentétben másokkal véleményem szerint nem a Hatodik Érzék a legjobb és legeredetibb Shyamalan film. Tény, hogy az is hihetetlenül jó atmoszférával rendelkezik és nagyszerűek a karakterek és a történet dramaturgiája is, de mégsem a legjobb, számomra sokkal kommerszebb volt, mint bármelyik későbbi munkája.

Véleményem szerint, mind a nézők és a szakmai értékelések szerint is a Jelek a legjobb filmje a mai napig. Forgatókönyvírói és rendezői géniuszát ebben a filmben csillogtatta meg leginkább. Hihetetlenül életszerű karakterek és a jól kidolgozott szituációk, valamint a film lélektani mozgatórugója, ami úgy fel tudja kavarni az érzelmeinket és szíven talál minket, hogy könnyedén elérzékenyülünk rajta és könnyeket csalhat a szemünkbe. Túl azon, hogy földönkívüli invázió sztori egy fantasztikusan jól kidolgozott kamaradráma, ami színházban is nagyot ütne.

A hite vesztett pap története, aki elvesztette a feleségét és megrendült a hite istenben, nem újdonság, mégis fölkelti az érdeklődésünket és előrevetíti a film alapkonfliktusát. A megszálló földönkívüliek csak a felszín, egy jól hangzó körítés, amivel el lehet adni a filmet, de hangsúly nem ezen van, hanem azon, hogy egy csonka család, hogyan próbálja átvészelni ezt az inváziót ráadásul, miközben mindenki istenhez fordul fohászával kénytelen főhősünk önmaga lelkivilágával is szembenézni és tisztáznia magában mindent. Hihetetlenül intenzív érzelemvilággal rendelkezik a film és ehhez még hozzájön a fantasztikus zene, amit James Newton Howard komponált, amely egyszerre szívszorító és vészjósló, valamint Shyamalan filmjeiben érte el zeneszerzői géniuszának netovábbját.

Sajnálatos, hogy mára Shyamalan fénye megkopott és már nem a régi, gyakorlatilag trend lett őt is becsmérelni és megkérdőjelezni rendezői géniuszát, ami valahol jogos, hiszen eddigi pályafutása alatt két olyan filmet tett csak le, ami emlékezetes maradt, no de a legnagyobb elméknek is idő kell, hogy kiforrjanak és még fiatal hozzá, hogy hamar leírjuk, bár bizakodásra adhat okot a The Night Chronicles sorozata, amivel producerként néhány filmötletét fiatal ambiciózus tehetségekkel valósítja meg és talán ez alatt a kis pihenő alatt új erőre kaphat és még láthatunk tőle még több zseniális alkotást.

• < Előző
• Következő >